Irodalmi pályázatra írtuk II.

Örökre

    Egy szép, tavaszi napon egy tokiói középiskola 9. osztályában ugyanúgy kezdődött a nap, mint általában máskor is. A fiúk a szokásos csínytevéseket tervelték a táblához közeli első padokban, a lányok pedig a fiúkat tárgyalták a hátsó sorban.

   Az angol órán az egyik lányt, Miyut kihívták a táblához felelni, és mikor kezdte volna felírni a táblára a megoldást az igazgatónő lépett be egy ismeretlen fiú mellett.

- Szép napot minden kedves diáknak! Bemutatom nektek Kait, aki vendég cserediákként látogatott el az iskolánkba.

Mikor Miyu és Kai egymásra néztek, mindketten érezték, hogy igenis van első látásra szerelem. Körülöttük minden sötét és csendes lett. Ekkor az igazgató kacagva ütögette meg az új fiú vállát.

- Tudnál mondani egy pár szót magadról, hogy a leendő osztálytársaid megismerhessenek?

- Persze! Kainak hívnak, 16 éves vagyok és egy cserediák program keretein belül érkeztem az iskolába. Örülök, hogy megismerhetlek titeket! - mondta Kai.

A bemutatkozás után még egyszer hátrapillantott a lányra, majd a feleléssel folytatódott az óra. Óra után Miyu barátnői fülig érő mosollyal mentek oda a nemrégiben felelő lány padjához.

- Csak nem tetszik az új fiú?! - mondta az egyikük.

- Úristen, dehogy! - mondta Miyu zavartan, miközben az arca egy másodperc alatt vörössé változott. Ebédszünet után Miyu egyedül ment fel az osztálytermükbe. Egy papírt talált az asztalán, amin ez állt:

- 4-kor az iskola melletti parkban. Üdv, az új fiú!

Miyu örömében ugrálni kezdett és percenként nézett az órára, hogy mikor mehet már ki. 3 óra 50 perckor elindult kifelé, és mikor a parkba ért, egy pár osztálytársa volt ott, akik videóra vették azt, ahogyan örömében ugrál a teremben, és azt is, ahogy óriási lelkesedéssel megy a parkba. Zokogni kezdett, de ekkor Kai lépett a lány elé. Megölelte és odasúgta neki, hogy "Menjünk innen!". Átkarolta, és együtt elsétáltak.

    Ennek már 5 éve, és a fiatalok még mindig együtt. Még mindig, és örökké.

Írta: Balog Nóra 7.c osztály